A demencia mentális betegség, „demokratikus” kórkép, nem tisztel rasszt, társadalmi helyzetet, foglalkozást, nemet, intellektust. Azt jelenti latinul, hogy ész, értelem nélküli állapot – tulajdonképpen nevezhetjük elbutulásnak. Aki megszületik és megöregszik, potenciálisan veszélyeztetett – minderről Büki Vera, a Fodor utcai rendelő háziorvosa beszélt az Egészségesen a Hegyvidéken – Szabadegyetem januári előadásában.

A demencia folyamata progresszív, nem visszafordítható. Általában 60 év felett kezdődik, a beteg állapota fokozatosan romlik. Mindkét nemet érinti, azonban valamivel több a nő. Korai felismerését nehezíti, hogy kialakulásakor teljesen tünetmentes. Éppen ezért az idő mutatja meg, hogy mikor kell komolyan számolni a jelenlétével. Lehetnek ugyanakkor fellángolások, ami viszont nem jelent demenciát, csak alkalmi deviáns viselkedést.

Az Alzheimer-kór vagy más kevert, elbutulással járó kórkép első jele szinte mindig a személyi higiéné romlása. Tipikus tünet a tisztálkodás hiánya, a rendezetlen haj, az elhanyagolt környezet. Szintén a demencia következménye a rövid távú emlékezet gyors romlása. Ilyenkor az idős ember a néhány napja, vagy akár pár órája történtekre nem emlékszik, az évtizedekkel korábbi eseményeket viszont tisztán felidézi. Jellemző a konfabuláció, amikor egy kérdésre nem tud válaszolni, és kitalál valamilyen mesét.

A társadalom egyre inkább elöregedik, jelenleg 67,2 év az átlagéletkor a világban. Magyarországon 1,8 millió nyugdíjas él, ami rohamos emelkedést jelent. Ezzel párhuzamosan nő a demensek száma, a betegséget ráadásul nem lehet gyógyítani, ahogy a betegek társadalmi integrációja sem meg-oldott. Büki Vera szerint a hosszabbodó élet annak köszönhető, hogy a jól működő szív- és érrendszeri gyógyszerek mindenki számára hozzáférhetők, és a rosszindulatú daganattal, a súlyos mozgásszervi elváltozásokkal is sokkal tovább lehet élni.

A demenciára viszont nincs gyógyszer. Tudati betegség, a tu-dat ébersége megvan, de nincs meg a tudati tartalom. Ennek hiánya miatt hiába épek a szervek, a beteg képtelen az önálló életvitel-re. Hogy ez mennyi idő alatt alakul ki, előre kiszámíthatatlan. A családnak nagyon nehéz feldolgozni ezt az állapotot, az ápolt és ápoló kapcsolatát, a demens beteggel ugyanis nem lehet együtt-működni, illetve csak olyan pszichológiai ismeretek birtokában, amiknek a megléte nem várható el mindenkitől.

Eközben a környezet elítéli a rokonságot, hogy nem foglalkozik megfelelően a beteggel, ami vitát, feszültséget szül. Ugyanakkor lel-kiismeretes ápoló biztosításával a beteg élete megfelelő mederbe terelhető lenne, ennek viszont igen komoly anyagi feltételei vannak.

A legtöbb esetben marad tehát az együttélés, aminek az az ára, hogy mindent a demens ember szükségleteinek kell alárendelni. Etetni, itatni, öltöztetni, melegen tartani, vagy éppen hűteni, fürdetni, beadni a gyógyszereket, és még sorolhatnánk a napi teendőket. Nagyon fontos a mozgatás, hogy az izmok ne sorvadjanak el. Huszonnégy órás elfoglaltság, folyamatos figyelmet igényel. És ez még nem is a legrosszabb, hiszen az Alzheimer-kór okozta demencia szélsőséges hangulatváltozásokkal, agresszivitással járhat, ami külön kihívás.

Mindebből látszik, hogy menynyire nehéz felismerni, diagnosztizálnia a demenciát, s hogy mindig van a családban egy áldozat, aki magára vállalja a terhet. Súlyos, embert próbáló helyzet ez, amiben nem lehet tervezni, mert nem kiszámítható, meddig tart, mi történik. Egyetlen dolog biztos: az ápolás. Segítséget lehet kérni, házi segítségnyújtást például, de éjszakára nincs olyan szolgáltatás, amit az állam támogatna.

Sosem lehet tudni, mi történik majd velünk, mi történik a szüleinkkel, nagyszüleinkkel, ezért kell felkészülni minden eshetőségre. A protokoll szerint először a háziorvoshoz kell fordulni, az ott elvégzett mini mentálteszt segít abban, hogy meg lehessen állapítani a demenciát. Organikus háttér fel-tárása mindenképpen szükséges, ehhez viszont elengedhetetlen a beteg beleegyezése.

Nincsenek diagnosztikai kritériumai, hiszen klinikai kórkép. Ha agyi keringési zavarok állnak a hátterében, olyan a frontális lebeny, mint a szita, kicsi lágyulások vannak benne, emiatt vész el a személyiség, az intellektus. A másik kockázati faktor a tüdőbetegség, ami rontja az oxigénfelvételt, és ez is demenciához vezethet.

Emlékeztető önsegítő csoport működik demenciával élő emberek hozzátartozói számára a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. Minden hónap első és harmadik csütörtökjén 17.30 órától várják az érdeklődőket a nyitott csoport vezetői: Kocsis Judit szociálpolitikus és Molnár Simon László mentálhigiénikus. További információk: demencia@rogerskozpont.hu. Telefonszám: 06/70-409-0965. Cím: Hegyvidéki Kulturális Szalon, XII., Törpe utca 2