Ma, amikor az epigenetika legújabb eredményei alapján már tudjuk, hogy az életmódunkkal még az öröklött génjeink működését is befolyásoljuk, nagyon nagyra nőtt a felelősségünk. Tudomásul kell vennünk, hogy egészségi állapotunkat, életminőségünket, munkaképességünket és utódainkat veszélyeztetjük azzal, ha nem változtatunk mozgásszegény életmódunkon. Vagyis most már mindannyiunknak el kell kezdenünk a mozgásgazdag életet!

Mozgásszegény életmódját a mai ember persze nem azzal a szándékkal alakította így, hogy megbetegítse magát. A mai ember egyszerűen csak él a civilizáció adta lehetőségekkel, s ennek velejárója a mozgásszegénység. Ezért ma már külön erőfeszítéseket kell tennünk, hogy „művileg” iktassunk be naponta mozgást a napirendünkbe. Ezt egyszerűen megtehetjük úgy, hogy szándékosan kevesebbet használjuk a civilizáció nyújtotta „kényelmet”: lépcsőn megyünk akkor is, ha van lift, gyalogolunk akkor is, ha van autónk, sportolni vagy sétálni megyünk akkor is, ha van TV-nk, videónk, számítógépünk, és így tovább.

Az alábbi betegségek megelőzését és egyik fő gyógyító eszközét jelenti a naponta végzett testmozgás:

1. A lelki egészség hiánya
   

Az örömmel végzett rendszeres testmozgás és sport hatékony eszköze a lelki egészség kialakulásának és fennmaradásának, vagyis az egészséges személyiségfejlődésnek. Ennek oka egyrészt az, hogy az örömmel végzett testmozgás hatására az agyban olyan kémiai anyagok szabadulnak föl, amelyek szükségesek az önmagunkkal való megelégedettség érzéséhez, a helyes önértékeléshez. Másrészt pedig, ha a sportot társakkal végezzük, akkor olyan alapvetően szükséges együttélési szabályokat sajátítunk el és gyakorlunk be, amelyeket más élethelyzetekben nemigen tudunk megtanulni és gyakorolni. Ilyen az együttműködés, a nemes versengés, a szabálytisztelet, a társak teljesítményének értékelése, a siker és a kudarc elviselése, a nehézségek kitartó leküzdésének öröme és sikerélménye. Mindez fokozottan igaz a gyermek- és ifjúkorra, mégis az iskolai élet legtöbb területe (az elméleti tanórák) nem a fenti társadalmi normák kialakulását és begyakorlását segíti, hanem éppen ellenkezőleg: az egyént önálló, egyéni teljesítmény elérésére sarkallja úgy, hogy előzze meg társait. Az egyoldalúan így felnevelkedő ember az önmegvalósításon és az egyéni sikeren kívül kevés egyéb értéket fog ismerni, kevés egyéb öröme és sikerélménye lesz, s már el is jutunk a magányos, lelki egyensúlyából kibillent mai emberhez. Nem véletlen, hogy tömegessé vált a stresszt nehezen vagy rosszul feldolgozó, önmagát marcangoló, önmagát sikertelennek érző típus, aki azután nemcsak a lelki egyensúly hiányától szenved (lesz pl. depressziós), hanem ezzel szoros összefüggésben a szíve és az érrendszere sem győzi az életet, és egyébként meglevő mozgásszervi bajait is elviselhetetlennek érzi, „nem tud megbirkózni” velük. Milyen jó, hogy a köznevelés ma mindezt felismerte, és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény éppen 2012. szeptembertől bevezeti a mindennapi testnevelést.

2. A szív- és érrendszer betegségei
   

Az erek falának rugalmassága, az érfalban található izmok kellő fejlettsége (ereje és nyújthatósága), az ereket borító belhártya kellő simasága, valamint a vérmennyiséget mozgató szív izomzatának kellő ereje és rugalmassága szükséges ahhoz, hogy szerveink vérellátása jó legyen. Erek a porcok és a szemlencse kivételével az egész testben mindenhol vannak. Így érhető, hogy az erek és a szív állapota meghatározó az egészség szempontjából. Ha gyermekkorban nem edződik megfelelő mozgással az érrendszer és a szív, akkor a fent részletezett tulajdonságok nem fejlődnek kellően, és felnőttkorban már nagyon nehéz, pontosabban már nem is lehet bepótolni a gyermekkori mulasztást. Ha pedig felnőttkorban marad el a mozgás, akkor az erek fala, a szív izomzata túl korán válik rugalmatlanná, a belhártya túl korán válik egyenetlenné (érfalmeszesedés). Mindez magas vérnyomás betegség (hypertonia), a szív és az agy ereinek betegségei (érelmeszesedés, infarktus, szélütés), később a vese ereinek betegsége képében jelentkezik. A legtöbb anyagcsere-betegség, a feldolgozatlan stresszhelyzetek túltengése, a túlsúly és kövérség is megbetegíti az ereket.

3. Túlsúly, elhízás
   

A túlsúly és elhízás „haszon” nélküli többlet-terhelést ró a szívre és érrendszerre, a légzőrendszerre, a mozgásszervekre, a vesére. Hiszen olyan tömeget kell ellátni vérrel, oxigénnel, olyan tömeget kell mozgatni és tartani, és olyan tömeg anyagcsere-végtermékét kell eltávolítani, kiválasztani, ami egyébként nem vesz részt semelyik életfunkcióban sem, hanem „csak úgy van”. Ha a fölösleges testsúly tartósan jelen van, akkor a többletterhelés a szív- és érrendszerben és a mozgásszervekben idő előtt betegséget okoz: magas vérnyomást, a szív ereinek és a többi érnek a meszesedését, a gerinc és az ízületek porckopását. Mivel a túlsúly és az általa okozott betegségek miatt nehezebb is a mozgás, a túlsúlyos ember egyre kevesebbet mozog, így egyre kövérebb és egyre betegebb lesz. Valódi „ördögi kör” ez, amit kialakulása után visszafordítani már nem könnyű, kialakulása azonban megelőzhető.

4. Anyagcsere betegségek: cukorbetegség, magas vérzsírtartalom
   

E két gyakori anyagcsere betegség jelentős mértékben függ a testmozgástól (és a táplálkozástól), mégpedig nemcsak a betegség kialakulása vonatkozásában, hanem még inkább a betegség gyógyíthatósága, karbantartása szempontjából. Az a cukorbeteg, aki nem mozog eleget, nehezebben gyógyítható a gyógyszerekkel, mint az, aki eleget mozog. Sőt, vannak olyan cukorbetegek (főleg a felnőttkori cukorbetegségben szenvedők), de ez igaz a magas vérzsírtartalommal jellemezhető anyagcsere betegségben szenvedőkre, sőt még a magas vérnyomás betegekre is, akiknek egyáltalán nincs szükségük gyógyszeres kezelésre, ha eleget mozognak.

5. Mozgásszervi betegségek
   

A mozgásszervek akkor fejlődnek normálisan, ha megfelelő mozgásingerek érik: e nélkül nem alakul ki az izmok megfelelő ereje és nyújthatósága, a megfelelő mennyiségű izomrost, a csontok megfelelő mésztartalma és terhelhetősége, a porcok kellő terhelhetősége, az ízületi tokok és szalagok megfelelő terhelhetősége, az ízületek és a gerinc egészséghez szükséges automatizmusai (=a biomechanikailag helyes testtartás). Mindezek nélkül gyenge kötőszövetű, elégtelen izomzatú, gyenge csontozatú lesz a gyermek majd a felnőtt, s így ízületeiben és gerincén a porckopás különböző fajtái alakulnak ki, illetve mészhiányos csontbetegsége lesz.

FIGYELEM!

• Bármikor elkezdhetjük a rendszeres mozgást, sportolást: lelki egészségünket, ereinket, szívünket, testsúlyunk javulását, anyagcserénket, mozgásszerveinket mindig segíti!
  
• A mozgás: gyógyszer!
  
• A hétnek lehetőleg minden napján végezzünk legalább fél-1 óra időtartamban mérsékelt intenzitású testmozgást, amitől izzadjunk meg, piruljunk ki, lihegjünk.
  

Élet és Tudományban megjelent cikk.

Dr. Somhegyi Annamária Ph.D.