Mit tehet az egészségügy?

A nem rosszabbodó (nem progrediáló), ún. kísérő scoliosis a Scheuermann betegség egyik tünete, a szintén nem rosszabbodó tartási scoliosis pedig csak tartáshiba. Annak a gyermeknek, akinek nem tartáshibája, hanem gerincbetegsége van, hatékony kezelést kell kapnia ahhoz, hogy a gyermekkori gerincbetegség felnőttkori következményét, a gerinc porckopásos betegségét lehetőleg megelőzzük. Mindegyik mozgásszervi betegség, így a gerincbetegség kezelésének is az alapja a megfelelő, azaz egyéni gyógytorna, melyet az egészségügyi felsőfokú végzettségű, az egészségügyben dolgozó gyógytornász tanít meg a gyermek saját helyzetére, egyéni eltéréseire alapozva. Hogyan tud ez ma megvalósulni? Ha egy gyermeket elvisznek az egészségügybe a gyógytornászhoz, a gyermek általában nem kap egyéni kezelést, hanem csoportba kerül, mivel a szakrendelőkben nincs elég gyógytornász. Persze a gyógytornász tud mit kezdeni egy csoportnyi gyermekkel, tudja, hogy kinek milyen gyakorlatokat kell megtanítania, de jobb lenne egyénileg foglalkozni a gyermekkel legalább addig, míg megtanulja a saját gyakorlatait. A szülőnek is fontos megtanulnia a gyakorlatokat, hogy otthon segíteni tudjon a gyermeknek. A gyógytornász által megtervezett és megtanított gyakorlatokat a gyermeknek otthon is rendszeresen végeznie kell – másképpen nincs hatása (a fogmosásnak is addig van hatása, míg rendszeresen csinálják). Mindez így együtt a gyakorlati életben sajnos nem mindig teljesül. A helyzetet még bonyolítja, hogy sok évtizede létezik az oktatásügyben a gyógytestnevelés, s ez a pedagógiai szakszolgálat részeként országszerte elég jól meg is van szervezve. A nehézséget ebben az jelenti, hogy legtöbben összetévesztik a gyógytestnevelést a gyógytornával, és azt gondolják, hogy a gerincbeteg gyermek kezelése megoldott, ha gyógytestnevelésre jár. Pedig ez nem így van, a gyógytestnevelők nincsenek kiképezve és jogosítva a betegségek gyógyítására, így a gerincbeteg gyermek saját gyógytornájának a megtervezésére sem. Vagyis az a gerincbeteg gyermek, aki a saját gyógytornájának rendszeres végzése helyett gyógytestnevelésre jár, a laikus közhiedelemmel szemben kezeletlenül marad.

A gerincbeteg gyermeknek egyéni gyógytornára van szüksége. A nem gerincbeteg, csak tartáshibás tanulók tartásjavításában lehet szerepük a gyógytestnevelőknek, erre viszont minden tanulónak szüksége van, vagyis a tartásjavítást nem a gyógytestnevelésben, hanem a testnevelésben kell végezni. Szerencsére a gyógytestnevelők mind testnevelők is, így bőven lesz rájuk szükség a mindennapi testnevelés megvalósulásában, s ebben az a nagyszerű, hogy elhivatottságukat, tudásukat ott minden tanuló javára fordíthatják.

A gerincbeteg gyermekeknek a gyógytornász által megtanított egyéni gyógytorna rendszeres végzése mellett még arra is szükségük lehet, ha azt a kezelőorvosuk előírja, hogy fűzőt viseljenek. A fűzőben az izmok passzívak, ezért a fűzőt viselő gyermeknek különösen is nagy szüksége van az egyéni gyógytorna naponkénti végzésére. A fűző viselése ugyanakkor lelki értelemben is terhelő, a gyermek ebben is támogatásra is szorul. A lelki támogatásban segíthet a szülő és a pedagógus is, de az osztálytársak megértő, segítő hozzáállása is alapvetően fontos. A fűzőkezelésben részesülő gyermekek részére lelkes orvosok külön táborokat szoktak szervezni, ez is nagy segítséget jelent nekik az ő többlet-terheik viselésében.

Általánosságban minden gerincbeteg gyermeknek sok mozgásra van szüksége, ezért általában nem kell őket felmenteni testnevelés alól. Ha van olyan gyakorlat, amit ők ne végezzenek, azt a kezelő gyógytornásznak kellene tudatnia a testnevelő tanárral. A gyógytestnevelők erre vonatkozó tudása itt jól hasznosulhat, ha testnevelést órát tartanak. A testnevelés órai részvétel a gerincbeteg gyermeknek azért is fontos, hogy ne betegségtudatát, hanem a társas kapcsolatait és sportbéli jártasságát erősítsük – miközben persze a testmozgás összes egyéb jó hatására is szükségük van.

A gerincbeteg gyermeknek is hasznára válnak a megelőző eljárások. Az ő gyermekkori gerincbetegségüket nem tudjuk megelőzni (mert nem megelőzhetők), de a gyermekkori gerincbetegség felnőttkori következményét, a korai porckopásos gerincbetegséget esetleg megelőzhetjük: későbben vagy enyhébben jelentkezzen.

A gerincbeteg gyermekek szüleit arra buzdítjuk, hogy az egészségügyben dolgozó gyógytornászhoz vigyék el gyermeküket és segítsék gyermeküket az otthoni rendszeres gyógytorna végzésben.

Budapest, 2013.05.14.

Dr. Somhegyi Annamária Ph.D.